Karcag története
A Karcag szó kun eredetű, melynek jelentése: „pusztai róka”. Bár sokan sokféleképpen értelmezték, de ezen település valódi elnevezését a Karcag családról kapta. Ők kun birtokosok, vagy nemzetségfők lehettek, valamint tőlük származtak a kun, kapitányok. Az 1400-as években kiadott „hegyesbori” oklevélből derül ki, hogy az 1330-as években élt a Karcag família, akinek utódai két területet birtokoltak. Karcag területe a mai karcagi vasútállomásnál elterülő Karcag-telkén állhatott, melynek feladása után jött létre Karcagújszállás. Itt először nomád téli szállást kell elképzelnünk félgömb alakú jurtákkal, fa és nád felhasználásával készült melléképületekkel, és ólakkal. Ezzel szemben az újszállási házak már hasonlóak voltak a magyar faluk képéhez. A 15. századi lakosság lélekszámáról nem rendelkezünk sok adattal, de az, biztos, hogy az akkori terület jóval kisebb volt a mainál. Karcagújszállás a 14-15. század folyamán erős gazdasággal rendelkezett és ezért igyekezett minél több területet magáévá tenni. A kun társadalom is megváltozott, mivel a kapitányok a szabad kunokat a jobbágyokhoz hasonló állapotba taszította. Az állatok fogyatkozása és a legelők csökkenése miatt lehetetlenné vált az, hogy az eddigi nomád gazdálkodást folytassák. Így 1242-től a magyar királyok oldalán zsoldosokká váltak. Nagy Lajos nápolyi hadjáratai után azonban már nem jövedelmeztek jól a portyázásaik és a kereszténység is kezdett megerősödni, ezért szükségessé vált az életmódjuk megváltoztatása, Mivel ekkora már a kunok megismerték a földművesség mesterségét áttértek a paraszti életformára. Az első török támadást követően a nagykunság 36, 6 százaléka néptelenné vált és Karcag területe az átlagnál is nagyobb pusztulást szenvedett el, -39, 5 százaléka- megsemmisült. A tizenöt éves háború idejében a kunok szétszóródtak a Sárrét mocsaraiba, a Mátra vidékére, vagy pedig beálltak a hajdúkhoz. Ám az elnéptelenedett földek miatt a magyar és török hatalmak is kérték a kunokat, hogy térjenek vissza, melyre azt válaszolták, hogy mennének, de a hajdúkapitányok nem engedik. 1616-ban Keczer András nádori levélt küldött Ibrahim Egri pasának, akinek hozzájárulása után hazatérhettek a Karczagújszállási kunok.
Karcag fejlődésében három korszakot lehet megkülönböztetni:
- 1745-ig tart az első korszak, amikor a kunok megváltották magukat a jobbágyságtól.
- 1745-től a II. Világháborúig, ezt a rendelet által létrehozott gazdasági és társadalmi viszonyok jellemezték
- 1945 után az új gazdasági-társadalmi keretek kialakulásával kezdődött.
Az 1660-as évektől török és tatár seregek fosztogatták a nagykunságot. 1666-ban hét-nyolcszáz katona fosztogatta a falvakat, s aki az útjukba került megölték. Az ellenük fellépő parasztvármegyét megrohanták és lemészárolták, jóságaikat elvették. Majd a parasztvármegye jajhalmi veresége után a kun lakosság ismét elmenekült. Így a település területe egy-két évig lakatlan volt. Az újjáépítés kezdeteiről nincsenek feljegyzések, az azonban bizonyos, hogy a falu 1672-ben már kezdet újra virágozni. Egy évvel később a lakosság igényeinek eleget téve hivattak papot és az iskola számára rektort is kértek a debreceni kollégiumtól, aki kérésüknek eleget tett. Nagy szárazság idején nagyon kevés volt a víz, széna és az abrak, sőt Thököly-ék serege is felélt mindent az itt létük alatt. Mindezek felett törökök, a kurucok, és a tatárok átvonulása a környék lakosait nagyon megterhelte. Karcag harmadik újjáépítése 1694. december. 21-én kezdődött meg, de hiába kaptak segítséget a pest megyei alispántól, mert 1697-ben újra kuruc – tatár portyázók rohanták meg a területet. A kortársak 650-800 főre becsülték a fogságba esett karcagiak számát. Rákóczi Ferenc 1703-ban utasításba adta, hogy a régi kiváltságaikba visszahelyezett nagykunok zászló alá gyűjtését és hadba állítását. Eme kérésének azonban csupán néhányan tettek eleget, mivel ekkor a kunság lakosai a fejedelem rakamazi birtokára menekültek és a kunsági lovasokból álló alakulat mindössze 70-100 fő között volt.
Az 1745-ös Mária Terézia által kiadott rendelet hatásárára Karcagújszállás területe meg növekedett, a meg- illetve visszavásárolt földek által. Az így kibővülő terület hatására a lakosok felvették a letelepült, tanyaszerkezetű életformát. Miután a tulajdoni helyzet rendeződött megindultak az árvízveszély és árvíz elhárítási munkálatok, melyek hatására a növénytermesztés biztonságosabbá vált. Az eddig folytatott szarvasmarha tenyésztés háttérbe szorult, mivel megtiltották az idegen posztó behozatalát, így előtérbe a juhtenyésztés került.
Az 1800-as évek végén a vasút kiépítésével az állattenyésztés ismét háttérbe szorult és a gabonatermesztés vált fontossá az ekkor már mezővárossá fejlődött Karcagújszállás számára. Szintén ekkor indult be a Tisza vízszabályozása. Leválasztották a Berettyó folyót, majd 1878-95 között létrehozták a Hortobágy-Berettyó csatornát. Ezáltal a Nagykunsági mocsarak lecsapolása is megtörtént, így újabb földterületek váltak szabaddá a mezőgazdaság számára. Ezen intézkedések miatt, a város határában épült régi só útvonal áthelyeződött. Ezen ok miatt teljesen feleslegessé vált a Zádor Híd, ami a régi árvizes, mocsaras területen vezette át a kocsikat, szekereket. A híd a Hortobágyi Kilenclyukú híd testvérhídja, de fölöslegessé válása után sem bontották el, csak méretileg csökkentették, ötlukúvá téve azt. A híd mind a mai napig áll a város határában emlékeztetve az utókort egykori kiemelkedő szerepére. Ezen építmény „Híd a Pusztában” mivel más építmény nincs a közelében. A várostörténetben egyedi esetet képvisel az 1834. május. 23-i tűzvész, ahol ugyan haláleset nem történt, de a város nagy része a lángok martaléka lett. Ekkor iszonyatos szélvihar támadt, amely még ma sem tudni hogyan okozott ilyen mértékű károkat. A továbbiakban újabb tűzvédelmi rendszabályokat hoztak létre, melyek már jobban meggátolták a tűz kialakulását és megkezdték a város rendbe hozatalát. Az újjáépítéshez igyekeztek az elöljárók biztosítani a tégla és a cserép mennyiségét, mivel megtiltották a nádtető készítését. Karcag úthálózatát átalakították, megépítették a városközpontot. 1840-ben létre hozták
a mezőrendőri tisztséget. Az első mezei rendőrnek a karcagi főbíró testvérét, Varró Istvánt választották meg. A Nagykun Múzeum épülete 1844-ben készült el, s 1847-ről van adatunk az első karcagi szélmalomról. A városi bírósági és ügyészégi épület a tér északi oldalán megépült 1891-ben. A város nevét ekkortól Karcagként találjuk meg minden fellelhető forrásban. Áttekintésemet ezzel zárnám, mert ettől az időponttól kezdődően a város neve nem változott és mezővárosi címét és jellegét mind a mai napig megtartotta.
Készítették: Harsányi Melinda
Kocsis Sándor Ádám
