Elfeledett táplálékunk a köles. Valójában csak nálunk, hiszen külföldre exportálják a hazánkban megtermelt gabona nagy részét. A rizs szorította ki e nagyon hasznos alapanyagot. Hogy ez ne így legyen, a karcagiak megfőzik a bográcsos kölest, és megsütik a kölesmálét, majd kóstoltatják, hogy minél többen fedezzék fel újra ezt az egészséges, tápláló gabonafélét.

Az alternatív növények szerepe az észak-alföldi régióban című szakkönyv a kölest is hosszasan taglalja, hiszen szükség esetén a köztermesztésben lévő növények egy részét kiválthatja, és az élelmezésben is alternatívát kínál.

Ábrahám Éva, karcagi növénynemesítő szerint azért alternatíva, nemcsak a termesztés szempontjából, hanem a felhasználás szempontjából is, mert az embereknek az élelmiszer-ellátásában is más lehetőséget kínál a megszokotthoz képest. Ilyen például a hagyományos kun étel, a köleses lebbencs.

- A kölesről tudni kell: akár tejjel, akár vízzel készítjük, mindig fokozatosan adjuk hozzá a folyadékot, így marad pörgős, és nem ázik szét – magyarázza a karcagi molnár, Szabó Imre. – Egyébként meg egy kiló köles 4 liter tejet, vagy 4 l vizet vesz fel. Az pedig tévhit, hogy a kölest sokáig kell főzni. Az említett egy kiló például háromnegyed óra alatt elkészül. Az ’50-es évekig elég híres volt itt a Kunságban a köles, majd a rizs kiszorította. Ez az egyetlenegy gabona az összes közül, ami lúgosítja a szervezetet, és sokkal jobban átveszi az ízeket – fűszer, cukor – mivel lassabban tesszük hozzá a folyadékot.

A paradicsom, a burgonya és sok más zöldségféle Amerikából származik, a köles viszont éppen tőlünk jutott el oda. Soós Lajos szakács ott élt tíz évet.

- Találkoztam a kölessel, használják is. Igaz, nem ilyen gazdag előkészítésben, meg tálalásban, ahogyan itt, Magyarországon ez régen szokás volt. Amerikában szinte csak köretnek használják, egyszerűen, mint a rizst, sós vízben főzik ki.

Szalonna, lebbencstészta, hagyma, hántolt köles, só, bors, paprika, víz. A harmonikus, laktató egytálételt már a karcagi óvodások is megkóstolták, tudtuk meg Szarka Lászlónétól, a karcagi óvodák igazgatójától.

- Már négy óvodában volt gyermeknapon. Meglepetésünkre mind a kettő ételt nagyon szerették a gyerekek. Illetve az édes kölesmálét jobban, mert abban gyümölcs is van. Tulajdonképpen a nagymamák voltak azok, akik visszaemlékeztek arra, hogy hajdanán ők kölesből is főztek. Ősztől különböző hagyományőrző rendezvényekre hívjuk őket, és főznek nekünk, hogy mind a tíz óvodánkban megkóstolhassák a gyerekek a kölesből készült ételeket.

Forrás: Gazdakör – Szent István Stúdió.